Halhatatlan ösztönök 7. fejezet
LeahChaos 2009.08.06. 15:18
Jacob
Reggel fejfájással, és korántsem üde ábrázattal mentem be a konyhába. Meglepő módon nem voltam éhes. Apám épp a reggeli kávéját itta. Egyelőre nem akartam vele beszélni, úgy akartam tenni, mintha semmi sem történt volna.
- Fiam, beszélnünk kell! – mondta apám.
- Jó, beszéljünk – sejtettem, mit akar mondani.
- A szívedre vagy az eszedre hallgattál, mikor visszajöttél? – kérdezte.
- Az eszemre – mondtam egykedvűen.
- Ez volt a baj. Tudod, van az a mondás, hogy a barátaid és a szerelmed megválaszthatod, de a családodat nem. Ugyanakkor az is igaz, hogy az a legfontosabb, hogy a családod boldog legyen.
- A lényeget! – mondtam türelmetlenül.
- A lényeg az, hogy, lehet, hogy ujjal fognak ránk mutogatni az utcán, az örökségünk megszűnik létezni, bár a tudat, hogy úgysem lesznek unokáim, valamilyen szinten megnyugtat. Igazad volt, nem tehetsz róla, hogy akibe beleszerettél, egy vámpír. Úgy tekintek majd erre a lányra, ahogy a személyisége megköveteli. Azt, hogy vérszívó egy kiegészítésként fogom kezelni. Tudod, mint mikor az áruházban kapsz mindenféle ajándékokat, amiket soha az életben nem fogsz használni, de jár a termékhez, amit megvettél.
- Ugye, te most csak hülyéskedsz?
- Miért tenném?
- Közlöd velem, hogy nem lehetek a család tagja, ha továbbra is találkozom Paige-dzsel. Én utána pokoli fájdalmak közepette szakítok vele, mire te, most azt mondod, áldásod ránk. Mégis mit gondolsz, mennyire fog engem komolyan venni ezek után? – üvöltöttem.
- Higgadj le. Gondold végig, mit akarsz, utána cselekedj.
Az öreg fogta magát, ezzel a végszóval, kigurult a verandára, és pipázni kezdett, mintha a világ legtermészetesebb dolgát beszéltük volna meg. Hirtelen nem tudtam, mit kéne tennem. Szívem szerint azonnal a Forest ház felé vettem volna az irányt, de előtte ezt meg kellett beszélnem valakivel. A történet, amit Edward mesélt, az érzéseim Paige iránt, Seth szavai, apám hirtelen véleményváltoztatása, majd széthasította a fejem. Kiskoromban, ha túlságosan is bepörögtem, vagy sokat agyaltam valamin, apám mindig a tengerbe hajított. Persze csak képletesen. Együtt lementünk a partra, ő megadta jelet, hogy ugorhatok, én pedig hagytam magam a tengerkék vízbe csapódni. Nem kapálóztam, hogy felszínre jöhessek, hagytam a testem felemelkedni. Majd lebegtem ott, kit tudja meddig, talán órákig. Apám a partról figyelt, nem mintha sok mindent tudott volna tenni, ha esetleg valami baj ér.
A part felé haladva levetkőztem, és azzal a lendülettel, amivel elindultam, elrugaszkodtam a földtől és ugrottam. A víz hőmérséklete kellemes volt, mint mindig. Jól esett forró testemnek a hideg víz. Behunyt szemmel lebegtem a sós tengerben, és újraéltem első közös éjszakánkat Paige-dzsel. Eszembe jutott, hogy ma délután gyűlés. Még mindig viszolyogtam a gondolattól, hogy újra kell őket látnom, egy párként. Viszont lesz alkalmam Seth-tel beszélni. Bogarat tett a fülembe, hogy azt mondta tegnap, tud dolgokat. Időközben a part felé vettem az irányt. A szemem bírta a sós vizet, a felszín alatt úsztam tovább. Nem igazán érdekelt az élővilág, csak Paige lebegett a szemem előtt. Elképzeltem, hogy ott áll a parton, gyönyörűen, kedves arccal, és engem vár. Erre a gondolatra még gyorsabban úsztam. Mikor kiértem a partra, és nem volt ott, csalódtam, de hamar túltettem magam rajta, elindultam Seth-t megkeresni. Kivételesen nem esett az eső, s nem borította az eget, szürke felhőtakaró. A nap égette a bőrömet, felüdülés volt a fák közé érni. Seth és a családja, nem messze laktak tőlünk, hamar odaértem hozzájuk. Egy percig sem gondolkodtam azon, hogy bevezetésképpen bocsánatot kérek tőle, amiért olyan durván elküldtem, mert Seth az a fajta srác volt, akinek semmivel sem lehetett elrontani a kedvét. Mindenen nevetett, ezért nem is éreztem soha, mikor bántottam meg. Most mégis úgy éreztem, hogy amit mondani fog, talán egészen új megvilágításba helyezi a kialakult helyzetet, és ezt valamilyen módon meg kell majd hálálnom.
Kopogtattam az ablakán. Nem kellett sokat várnom, már ugrott és nyitotta is.
- Tudtam, hogy jönni fogsz – mosolygott.
- Ne haragudj, amiért olyan durván elküldtelek – mondtam. Tényleg sajnáltam.
- Te tényleg szerelmes vagy – állapította meg.
- Nah, erre miből jöttél rá? – mondtam gúnyosan.
- Anyám azt mondja, hogy aki szerelmes olyan dolgokat tesz, amit normál állapotában, talán sohasem. Te pedig most bocsánatot kértél, pedig nem szoktál.
- Tényleg sajnálom.
- Én elhiszem – vigyorgott tovább. – Gyere, közben induljunk el a tisztásra. Gyanítom, ha most bejönnél, elkésnénk. Ne legyél már ilyen búval bélelt – vert hátba, - amit mondani fogok, biztosan feldob majd.
Paige
- Arra gondoltam, hogy a nászutat esetleg Afrikában tölthetnénk, mondjuk Egyiptomban. Én még ott nem voltam, szóval örülnék neki. Mondjuk tevét, nem szívesen ennék, de érdekes az ottani élővilág – mondta Edward.
Bla bla bla. Csak ennyit hallottam. Nem akartam az esküvőnkre gondolni. Csak azért teszem, mert ez tűnik logikus lépésnek. Nem tudom, hogy, amit Jacob iránt érzek, elmúlik-e valaha, de szerintem nem fog. Mivel ő már nem akar velem lenni, én pedig nem akarok egyedül maradni, ezért hát legyen, ahogy Edward akarja. Lehet, hogy jobb lenne, itt hagyni mindent, Edwardot, a családot, és egy egészen új életet kezdeni máshol, más emberekkel, de egy idő után úgy is megtalálnának. Edward pedig nem úgy tűnik, hogy elengedne bárhová is egyedül. Még mindig beszélt, nem tudtam kellőképpen elmerülni a gondolataimban.
- Befognád egy kicsit? – mondtam nyersen. Nem akartam bántó hangon szólni hozzá, de már nagyon idegesített.
- Persze – mosolygott. – Igazából mindig is tudtam, hogy a hátralévő örökkévalóságot veled töltöm el, de mivel még nem voltam házas, izgulok.
- Én sem voltam még házas – mosolyogtam én is.
- Nem tudom, hogy kezeljem. Tökéletes esküvőt akarok.
- Rosszul kezeled.
- Miért?
- Mert nekem kéne így éreznem. Nekem kellene a nászutat tervezni, nekem kellene tökéletes esküvőt akarni, neked annyi lenne a dolgod, hogy mindenre azt mond, hogy neked mindegy, fő, hogy együtt legyünk. Ehelyett én érzem azt, hogy nekem mindegy, hol lesz a nászutunk – azt nem tettem hozzá, hogy fő, hogy együtt legyünk.
- Honnan veszed, hogy nekem ilyeneket kéne mondanom?
- Filmekből.
- Őrült vagy – emelte a plafonra tekintetét.
- Tudom.
- Szeretlek – mondta, lágy, mégis férfias hangján.
- Én is.
Amióta Jacobbal találkoztam, azóta nem mondtam neki, hogy szeretem. Egyszerűen nem megy. Átkarolt, majd tovább beszélt az esküvőnkről. Akárhogy is érzek most, egy biztos, mi ketten jó párost alkotunk. Lehet, hogy nincsenek mindent elsöprő érzelmeim, de vele az örök életet el tudom képzelni. Végül is, azt nem mondta senki, hogy szerelemben kell élnem mostantól kezdve, a mindennapokat.
- A délutáni gyűléssel mi lesz? Akarsz menni?
- Kénytelen vagyok.
- A fiúkkal úgy döntöttünk, hogy, amíg ti találkoztok a farkasokkal, mi átfésüljük a terepet, belőjük, hogy kb. Tanya mikor ér ide a „hadseregével”. Később csatlakoznánk a gyűléshez.
- Ez a találkozó azért lesz, hogy a fiúkat ismerje meg a falka, és pont ők nem lesznek ott?
- Addig ti felvázoljátok a helyzetet. Utána mindenki bemutatkozik mindenkinek. Nem mintha, ez annyit számítana – horkant fel.
- Felőlem – hagytam rá.
Megint megpróbált átkarolni, de nekem nem volt hozzá sok kedvem. Szerencsémre, Matt lépett be az ajtón.
- Edward, menjünk, ha időben vissza akarunk érni.
- Biztos jó ötlet, hogy te is mész? – néztem Mattre. – Elvégre téged akarnak elintézni.
- Megyek és kész. Hátha ellenállhatatlan lényem, rábírja őket arra, hogy kössünk békét.
Mire a mondata végére ért, Edwarddal hangos nevetésben törtünk ki. Ő is nevetett, majd elindultak. Én pedig lefeküdtem az ágyra, magamhoz vettem egy könyvet. Nem figyeltem miről szól, a gondolataim Ephraim Black körül jártak. Nem lehetett így vége. Apám mesélt arról, hogy hogyan is jöttek létre a farkasok. A puszta egymás iránt érzett, tiszteletük és szeretetük végett alakult ki az első vérfarkas. Akármekkora hibát is követett el Ephraim, nem hiszem el, hogy nem álltak mellé. Kopogtattak.
- Gyere szívem, megyünk a gyűlésre – szólt anyám.
- Rendben – álltam fel.
A szívem a torkomban dobogott. Nem akartam látni Jacobot. Vagyis akartam látni, csak féltem a fájdalomtól. Féltem, hogy rám tör ugyanaz az érzés, mint tegnap. Nem bírnám ki anélkül, hogy össze ne omlanék. Viszont a családom és a falka, semmiről sem tud, ezért nem tehetem. Nem lehetek gyenge. Végig kell csinálnom.
A falka még nem ért oda a rétre. A két nővérem egymással játszott. Amióta vámpírok vagyunk, gyakran szórakoztak így. Úgy morogtak, mint az állatok, mégis úgy küzdöttek, mint az igazi harcosok. Bevallom, ennek a játéknak a kitalálója, szerény személyem, ezért beszálltam én is. Anyánk csak nevetve nézett minket. Külső szemlélőnek úgy tűnhetett, jól elvagyunk, de a hangulatunk nem volt fesztelen. A párjaink talán épp akkor szálltak szembe egy kitudja mekkora létszámú hadsereggel, és mi nem voltunk mellettük.
Jacobék farkasként közeledtek, de a fák árnyékában, emberi alakot öltöttek. Seth és Jacob egymás mellett jöttek. Jacob vágyakozó tekintettel nézett rám. Álltam a pillantását, mert egy ideig úgy tűnt, hogy meggondolta magát. Majd mikor megszakadt a szemkontaktus, Seth-tel kezdett társalogni. A szemeimet szúrták a könnyek, de nem hagyhattam el magam. Olyan erősen koncentráltam, ahogy csak tudtam. Ekkor éles szúrást éreztem a mellkasomban. Eszméletlenül fájt, útjukra engedtem könnyeimet. Mikor felnéztem, láttam, hogy a testvéreim és anyám is így érez. Ekkor tudtam, hogy nem a Jacob miatt érzett fájdalom kerített hatalmába. Ez más volt. Ez a veszély fájdalma volt. Az a fájdalom, amitől a legjobban tartottunk. Azt jelentette, hogy Edwardot és a többieket baj érte.
A falka nem értette, mi történik. Én viszont tudtam, hogy Edwardot kínozzák. Összecsuklottam, de mielőtt földet értem volna, valaki a karjába vett. Ugyanaz a forró test ölelt körbe, mint az első éjszakámon Jacobbal.
- Mi történik? – hallottam Sam hangját.
- Az, amitől a legjobban tartottunk. Matt, Phoebe vőlegénye, összetűzésbe került az alaszkai vámpírokkal. Most eljöttek, hogy elintézzék. A fiúk elmentek átfésülni a terepet, és úgy tűnik, megtalálták, amit kerestek. A vámpír kapcsolatok főbb ismertetője, hogy mivel általában két vámpír vándorol együtt, kettejük között szoros kapcsolat van. Ez főleg akkor hasznos, ha veszély éri a másikat. Most pontosan ez történt. Veszély érte a párjainkat – világosította fel őket anyám.
- Meg kell keresnünk őket! – mondta Phoebe.
- Igen, induljunk – helyeselt Piper.
Jacobra néztem. Könyörgő pillantást vetettem rá. El kellett engednie. Amíg kapcsolatban vagyok Edwarddal, tennem kell, amit megkövetelnek tőlem.
- Valaki viszont itt marad! – mondtam.
- Anya marad – utasította őt Phoebe.
- Mióta parancsoltok ti nekem? – csattant fel anyám.
- Itt kell maradnod. Elintézzük. Ha viszont mégsem, kell valaki, aki minket is meg tud menteni – válaszolt Piper.
- Igazad van. De pár farkas veletek megy.
- Én megyek! – mondta ellentmondást nem tűrően Jacob. – Beszélnem kell veled – súgta a fülembe. – Megtudtam dolgokat. Nem úgy lett vége a történetnek, ahogy Edward előadta. Át lettünk verve.
- Ez most mindegy. Különben is, akármi a történet vége, neked fontosabb a családod – válaszoltam neki gúnyosan.
Sejtettem, hogy Edward hazudott, de segítenünk kell neki.
- Te maradj, és vigyázz anyámra! – utasítottam Jake-et.
- Nem! – tiltakozott.
- Ha segíteni akarsz, itt maradsz! – förmedt rá Piper.
Jake nem ellenkezett, anyám mellé lépett és bólintott. A pillantásával mégis fogva tartott. Miért csinálja ezt velem? Ha fontosabb neki a családja, mint én, akkor most miért csinálja ezt?
A nővéreimmel épp elindultunk volna, mikor Matt teste zuhant elénk a földre.
- Jönnek – mondta erőtlenül Matt, és eszméletét vesztette.
A testét eltorzították a harapásnyomok. Úgy tűnt, valaki a kezét is le akarta tépni. Rengeteg vért vesztett. Annyira le volt gyengülve, hogy a sebei már nem gyógyultak maguktól. Phoebe zokogva mellé térdelt és próbálta enyhíteni a fájdalmát.
- Sam! – ordított vissza Piper. – Szeretném, ha velünk jönnél, és hoznál magaddal még két embert.
- Rendben – bólintott Sam.
Sam oldalán Paul és Jared jelent meg.
- Menjünk! – sürgetett Piper.
Nem kellett mélyre mennünk az erdőben. Az idegenek vérének szaga és fájdalmas nyögések mutatták az utat. Hamarosan egy kisebb harctér fogadott minket. Apám hősiesen harcolt, James - Piper kedvese, - és Edward a földön feküdtek. Piper azonnal Jameshez rohant, a hátára vette, és így szólt:
- Mindjárt jövök!
- Rendben – mondtam.
Edward felett,egy hatalmas termetű, fekete hajú vámpír termett. Épp lesújtani készült a kezében tartott bottal, de mielőtt lecsaphatott volna, elkaptam. Olyan düh kerített hatalmába, mint még soha. Leterítettem a hatalmas szörnyeteget, és egy mozdulattal eltörtem a nyakát. Talán nem azért sikerült, ilyen könnyen elintéznem, mert erősebb voltam nála, hanem azért mert váratlanul érhette a támadásom.
- Ügyes – jegyezte meg Paul, aki a következő pillanatban már farkasként ugrott neki egy nőnek.
Nyilván ő volt Tanya. Nem voltak sokan, mindössze tízen. Azt hittem sokkal többen lesznek. Jared sem tétlenkedett, nem győzte kiköpni a testek darabjait. Apám két vámpírral harcolt egyszerre. Az egyiket megpróbáltam elkapni, de gyorsabban reagált, mint az előző. Nyilván újszülött volt, mert mikor karjai börtönébe zárt, sehogy sem bírtam szabadulni. Csupán annyit tudtam tenni, hogy megpróbáltam minél erőteljesebben mozogni, amíg valaki észrevesz. A vámpír hatalmas harapásokkal jelezte, hogy nem kívánja a játékunkat sokáig folytatni.
- Jared! –ordítottam. – Vidd el innen Edwardot.
A farkas bólintott és felkapta Edwardot.
Jacob
Mikor Piper megérkezett, egy szinte alig élő vámpírral, elérkezettnek láttam az időt, hogy csatlakozzam a harchoz. A végszót, Jared adta meg, aki Edwardot hozta hátán. Én és Edward akartunk a legjobban Paige-re vigyázni, így mikor láttam, hogy eszméletlen, futásnak eredtem.
Láttam, hogy egy vérszívó karjában vergődik, aki egyre nagyobb és nagyobb darabokat harapott ki belőle. Nagy volt az esélye, hogy elvétem a támadást, és Paige-t döntöm le, ami a mostani állapotában egyet jelentett volna a halállal, de nem volt más választásom.
|